CODbáZis#CbáZis

Ha Tetszik ájánoljad másnak is.

Úgy hírlik, a háború maga a pokol. Az Infinity Ward féle Call of Duty 4: Modern Warfare a pokol legmélyebb bugyraiba vezet el bennünket. A régóta várt COD 4, az IW kitűnő COD 2-jének idegőrlő, heves és lebilincselő háborújának folytatása az új millenniumban. Ellenségeink okosabbak, a fegyverek halálosabbak, és még több gránát áll rendelkezésünkre. A COD4 úgy felkavar, hogy könyörögni fogunk a folytatásért.

A második világháború néhány legnagyobb csatáját sikeresen tárták elénk - így született meg az Infinity Ward. A céget azonosították a virtuális Normandia partjaival. Tehát eléggé rizikós volt, hogy kitörjenek a nácik által megszállt Európa kényelméből és fejest ugorjanak a jelenbe. A hazardírozás bevált. Most a Ghost Recon, a Rainbow Six és az összes többi hadseregen alapuló lövöldözősre nagy figyelem irányul. Megvan az új minta, ami alapján a játékoknak ezt a típusát értékelhetjük - ez pedig a Call of Duty 4.

Ugyanaz az aprólékos pontosság - amivel az IW a második világháborús fegyvereket életre keltette - kelti életre a modern fegyvereket is. Rengeteg hihetetlen, napjainkban használatos fegyver került a COD 4-be. Irányíthatjuk az AC-130-as predátort, ami a csatatér felett elszállva 105 milis golyókkal képes megtizedelni az ellenséget; robbantgathatunk a Javelin rakétákkal, amik simán átszakítják a tankok felső, vékonyabb pajzsát; valamint több fajta nehéz és könnyű fegyverzet közül is válogathatunk, amik közé távcsövek és egyéb kiegészítők is kerültek. Elsöprő mennyiségű ellenség került a harcmezőkre (a többségüknél rakétavető is van) - tehát a modern technika legutolsó apró darabjára is szükségünk lesz a túléléshez.

Az előző Call of Duty résszel ellentétben a Modern Warfare-be egyetlen folyamatos történetet került. A brit S.A.S. és a U.S Marines nézőpontokat váltogathatjuk - minden egyes ugrás után ugyanabba a történetbe kerülünk vissza. Hatásos. A történet - aminek középpontjában ellopott orosz nukleáris töltetek és kelet-európai terroristák állnak, akik megpróbálják elpusztítani a Nagy Sátánt - nincsenek eget rengető újdonságok, de azért élvezhető. Ennél fontosabb, hogy az IW elérte: még a legutolsó csapattársunkat is számításba kell vennünk. Persze, hiszen a jófiúk soha nem halnak meg a csatákban, ugye? Nem került annyi fordulat a történetbe, mint amennyi megdöbbentő pillanat. Nem csak a helyszínek tűnnek hihetetlennek, hanem a közvetlen stílus is, amivel az elképesztő pillanatokat leírják. Annyi a lassított felvételen szétrobbanó gránát, hogy már majdnem zavaróvá válnak, de legalább azt nem mondhatjuk, hogy az Infinity Ward lemondott a háborús drámáról.

Ha játszottál az eredeti Call of Duty-val vagy valamelyik folytatásával, adódnak majd gondjaid, ha belecsöppensz a COD4-be. Nem az irányítás forradalmasítására célzok. Az IW megtartotta ötletes rendszerét, amiben kifizetődő, ha először becélozzuk az ellenfelet mielőtt tüzet nyitunk. De továbbra is futhatunk fedezékből fedezékbe (ami elengedhetetlen néhány őrületes szinten); vannak egy klikkes közelharci támadások; egy gombos interaktív akciók (máshogy nemigen lehetne C4-et tapasztani egy AA gépágyúra); ja igen, és újra felvehetjük és visszadobhatjuk az ellenség élesített kézigránátjait.

Igazi változás a harcban történt. Ez egy pörgős shooter, részben azért, mert rengeteg ellenség került bele, akik a továbbfejlesztett AI-nek köszönhetően mostantól ravaszabbak. Természetesen lesznek olyan helyzetek, mikor az ellenfeleink bután elakadnak vagy csak állnak és várják, hogy leszedjük őket, de összességében a rosszfiúk bebizonyítják, hogy találékonyak és könyörtelenek. Mivel lineáris shooterről van szó, meghatározott útvonalon kell haladnunk, de szép számmal kerülnek az utunkba kitérők is. Ezekben általában oldalról kell megkerülnünk az ellenséget. Ha nem támadjuk oldalba az ellenséget, biztosra vehetjük, hogy ők fognak hátba támadni minket. Ellenfeleink általában tudják, hogy fedezékben kell maradniuk. Meg azt is, hogy velünk, mivel jól képzett katonák vagyunk, nem keveredhetnek nyílt színi harcba. Ezért lőnek ránk gránátvetővel és ezért hajítanak felénk annyi átkozott gránátot. Megpróbálnak kifüstölni. Mivel a legtöbb jármű robbanásakor ha mellette állunk, mi is meghalunk, elég gyakran kell mellőlük elhúznunk.

Ezen kívül az ellenség a modern hadviselés talán leghatásosabb fegyverét is beveti: kutyákat. Igen, jól hallottad, kutyák kerültek a COD4-be, igazi vérszívók. A kutyák leginkább a hátsó felünknek fognak fájni. Nem félnek semmitől: a hátbatámadástól, de a rájuk zúduló golyózáportól sem. Egy céluk van: kettéharapni a torkunkat. Gyakran sikerül is nekik. A kutyák gyorsan mozognak, és néhányszor még azelőtt ránk támadnak, hogy kideríthetnénk, merről jön az ugatás. Ha egy kutya megtámad bennünket, földre kerülünk és elkezdjük minden idők legrövidebb minijátékát. Körülbelül két másodpercünk van a földre kerüléstől számítva, hogy egy közelharcban eltörjük a támadó kutya nyakát. Ellenkező esetben kettéharapja a nyakunkat. Ez pedig azt jelenti, hogy végünk.

Szerencsére bizonyos dolgok nekünk dolgoznak. Először is a legfontosabb, hogy vannak a csapattársaink. A COD4-ben nincs szükség egyetlen csapat-parancsra sem. Nem kell utasítanunk a haverjainkat, hogy öljenek és tisztítsanak meg minden egyes helységet, vagy haladjanak fedezékből fedezékbe egészen az ellenséges pozíciókig. A Modern Warfare-ben nem kell megmondanunk az AI-knak, hogy mit tegyenek - csapattársaink intelligenciája kiemelkedő. A srácok figyelnek, mozognak, és úgy reagálnak a dolgokra, mint az igazi katonák. Valójában lenne rá lehetőség, hogy parancsokat adjunk, de azzal többet kárt okoznánk, mnt amennyi haszna lenne. Az AI vigyáz magára (és ránk is).

A COD4 jóval fejlettebb fizikát használ, ez igaz a lövedékekre is. Ha falra lövünk, a golyók nem biztos, hogy megakadnak benne. A golyó kalibere, a távolság és a fal minősége is meghatározza, hogy mennyire lessul le a lövedék. A fa és a vékony falak általában nem állítják meg a golyókat. Tehát átlőhetünk a falakon, és fedezékében is eltalálhatjuk az ellenfelet. Nem egy apró trükkről van szó: kiemelkedő fontosságú szerepe van a single player küldetésünkben.

Hadjárataink nagy részében elég rövid, lineáris küldetések sorozatán kell végighaladnunk. Ezek között van pár védekező küldetés, amiben stratégiát kell kidolgoznunk, hogy túléljük a támadásokat. De az időnk nagy részét a megszokott dolgokkal fogjuk tölteni. Van azonban néhány olyan dolog az IW shootereiben, ami meggátolja, hogy a dolgok ismétlődővé váljanak. Például egy küldetést az AC-130-asban töltünk, a tüzér pozícióját foglaljuk el egy közel-keleti város feletti titkos akcióban. Kedvencem az a pillanat, amikor egy mesterlövész puskát kell használunk. A célpont elég messze van. Ahhoz, hogy eltaláljuk, figyelembe kell vennünk a szelet és a Coriolios hatást (ezt okozza a Föld forgása). Amikor tüzet nyitunk, látni fogjuk a golyó röppályáját. Ez az egyik a játék néhány elképesztő pillanatai közül.

A COD4 single-player módjában az a nagyszerű, hogy hihetetlen élményben lesz részünk. Persze ez nem lehetne így, ha a hangok és a megjelenítés nem lennének kifogástalanok. A játék az elejétől a végéig kifogástalan. Majdnem tökéletesen fut, mindössze néhány alkalomal csökkent a framerate, hihetetlenül részletes, a textúrák nagyszerűek, csapattársaink animációi kiválóak, kitűnő por-effektek és csillogó fényhatások kerültek bele. A hangok is figyelemreméltóak. Az összecsapások zajosak. Társaink üvöltései, ellenségeink átkozódásai, és a gránátok hangja, amikor a lábunk előtt puffannak a földön - mind hihetetlenül lenyűgözőek. Még akár a harcokat is elveszíthetjük - ha belefeledkezünk a káprázatos grafikába és hangokba. A játék technikai kivitelezése tökéletes, nem fog csalódást okozni.

A single-player nem tökéletes. A kezdőknek persze annak tűnik. A shooterek esetében a csapatmunka gyorsan elterjedt. Ha figyelembe vesszük, hogy majdnem az egész küldetésben ugyanazokkal a csapattársakkal vagyunk, az online co-op egyátalán nem reménytelen (sőt, várható) hogy jó lesz. A COD4 co-op módjában társaink megsebzése talán nem jelentene problémát. Saját csapattársunk megsebezése háborúban előfordulhat, de nem lenne muszáj, hogy belekerüljön a videójátékokba. Bizonyos szinteken ellenségeink ugyanolyan ruhában és színekben pompáznak, mint csapattársaink. Hát, így tényleg elég nehéz megkülönböztetni ki a barátunk és ki az ellenségünk - különösen akkor, ha csak most ismerkedünk a COD4-gyel. Nem találunk olyan jelzést, amiből kiderül, hogy célpontunk kihez tartozik.

Az éjszaka játszódó küldetésekben néha eltart egy rövid ideig, amíg azonosítjuk a célpontot. „Ez a tag le akar engem lőni?” Néha két másodpercig is tart, mire rájövünk, persze addigra már bevégeztük. Ha egy társunkat találjuk el, az küldetésünk azonnali végét jelenti - még akkor is, ha véletlenül történt. Valódinak valódi, de azért fontos lenne, hogy a jó fiúkat könnyebben meg tudjuk különböztetni a rossz fiúktól. Ez a dolog kevésbé lesz fontos a játék további részében, de azért néhányan biztos elég zavarónak fogják találni.

Ezen kívül a COD4 nagyon kevés problémája közé a küldetések hosszát róhatjuk fel. Átlagos nehézségi szinten a COD4 öt-hat óra alatt zavarhatjuk le. Ha a veteránokkal nyomulunk (akik tényleg különböznek a tengerészgyalogosoktól) akkor akár nyolc-kilenc óra is kell a végigjátszáshoz. Szóval elég rövid élményben lesz részünk. Az viszont nagyszerű.

Ha végigtoltuk a COD4-et, elérhetővé válik az Arcade mód. Ebben az egész küldetést vagy kiválasztott pályákat végigjátszhatjuk árkád stílusban. Meghatározott számú élettel rendelkezünk és különféle gyilkolási módokért kapjuk pontjainkat. Mint mindig, a multiplayert ebből sem hagyhatták ki.

Az osztály-alapú multiplayer nem jelent újdonságot, gyorsan bevett dologgá vált az FPS-műfajban. A Call of Duty 4-be szintén osztály-alapú rendszer került. Azonban a COD4-ben kicsit másképp zajlanak a dolgok. Mivel tapasztalat-alapú rendszerről van szó, nem kell semmiféle szerepet felvennünk, ami korlátozná azt, hogy milyen módon vadásszuk le és öljük meg az ellenségeinket. Nincsen orvos, gépész vagy gunner kaszt. Az osztályok sokkal dinamikusabbak, mint amire számíthattunk.

Az osztály határozza meg a kezdő fegyvert, másodlagos fegyvert, és gránátunkat. Ettől függ az is, hogy milyen különleges képességeink, azaz perkjeink lesznek a játékban. Azonban ezek közül egyik sem akadályozza kibontakozásunkat és nem korlátozza képességeinket sem - így nyugodtan élvezhetjük a Modern Warfare mind a 16 pályáját.

A játék kezdetekor négy előre megszerkesztett osztályból választhatunk, majd a negyedik szint átlépése után gyorsan megnyílik előttünk a COD4 igazi világa. Innen kezdve saját karakterosztályokat hozhatunk létre. Ha szintet lépünk, újabb fegyverekhez, eszközökhöz és perkekhez (speciális képességek) jutunk hozzá. Mindennek tetejébe, számos kihívás tartozik minden fegyverhez, és ha ezeket is teljesítjük, további lehetőségek nyílnak meg előttünk.

Persze ezen kívül vannak szokásos kihívások is, például hogy szedjünk le két embert meghatározott számú fejlövéssel.

Mivel a COD 4 játékosai a hatalmas kihívások sorozatát még online is folytathatják, sokáig a gépükben fogják tartani a játékot. Egyszerűen nem lehet abbahagyni. A perkek klassz dolgok, amik elronthatják vagy kiteljesíthetik a játékunkat. Néhány perk új robbantási lehetőségeket nyit meg előttünk, mint például új gránátvetőt, C4-et vagy claymore-kat. Leginkább azonban skilljeinket erősítik.

A Deep Penetration segítségével töltényeink nagyobb sebességgel hatolnak át tárgyakon, tehát könnyebben leszedhetjük az ellenséget falakon keresztül; az UAV Jammer segítségével láthatatlanná válunk az ellenséges radarok számára; a Martyrdommal pedig halálunk esetén egy gránátot hagyunk hátra, amivel (remélhetőleg) gyilkosunkat is magunkkal ránthatjuk a halálba.

A különböző perkek a multiplayer érdekes színfoltjai, segítenek abban, hogy jobban beleélhessük magunkat a játékba. Nem egyszerűen virtuális húsdarálókról van szó - kialakított osztályunk egyénileg belevitt vonásokkal rendelkezik. Néhányan úgy fogják gondolni, hogy a perkek rendszere felboríthatja a játék egyensúlyát. Ez igaz, mivel ha az összes perket megszerezzük, hatalmas pusztítást vihetünk végbe.

Azonban mindennek vannak hátulütői. Ha megölnek (és ez elég gyakran előfordul a multi során), akkor a killcam view-ból kiderül, hogy ki ölt meg, hol tartózkodik és hogyan vetett véged életünknek. Plusz még az összes perkjéről is tudomást szerzünk. Ezeket megpróbálhatjuk lemásolni róluk, de más perkek segítségével is megpróbálhatunk visszaütni. Ha ellenfelünknek Stopping Power-je van, ami megnöveli a töltények erejét, mi felhasználhatjuk a Juggernaut-ot - a megnövelt életerőt. Ez semmi esetre sem a tökéletes megoldás, de a legtöbb domináns online játékos a skilljekre alapoz, nem pedig az eszközeire.

Ezt igazából csak a fegyverek upgradelésével egyenlíthetjük ki. Eléggé általános, hogy mire elérjük a 30-as szintet, akkora nagyon sokféle fegyvert használhatunk (és ezért nem oldjuk fel a bónusz "célzó/távcsöveket"), de ugyanakkor az is lehetséges, hogy egy másik játékos ugyanerre a szintre egyetlen fegyvert használva jusson el. Neki lesz előnye, még akkor is, ha csak egy jobb scope-ról van szó. Csak attól függ a játék egyensúlya, hogy felvehetjük bármelyik ellenség fegyverét és addig használhatjuk, amíg élünk. Ez nagyon jó, de ettől még egy felturbózott mesterlövész- puska nem lesz kevésbé halálos.

Ha jól teljesítünk a harctéren, in-game bónuszokat kapunk légi támogatás formájában. Ha megölünk három ellenséget és életben maradunk, akkor fellőhetünk egy UAV trackert, így radarunkon rövid időre láthatjuk az ellenség pozícióit. Ha ötöt ölünk meg, akkor légi támogatást hívhatunk a pálya kijelölt részére. Ha viszont hetet, akkor bevethetünk egy harci helikoptert, ami a pálya felett körözve minden látható ellenséget leszed. Az utóbbi két légi támogatásból származó koponyák a mi eredményünket növelik, tehát nevetségesen sikerekre tehetünk szert. Ha egyszer megszereztük a helikoptert, halálunkig nem számíthatunk további segítségre, mivel csak azután áll vissza a támadások sora.

A légi támogatás hihetetlen fordulatot jelent a multiplayer módokban. Tulajdonképpen a csapatmunka fontosságáról szól. Például, ha kilövünk egy UAV-t, az egész csapatunkat szolgálja. Tehát ha valaki még egy UAV-t felhasznál, az csak pazarlás. Az UAV megmutatja az ellenfeleink elhelyezkedését, tehát össze kell hangolnunk csapattársunk UAV felhasználását azzal, ha légi csapást akarunk indítani. Ebből kiderül, hogy az adott helyzetben hol lenne a leghatásosabb.

A Call of Duty 4 összesen 16 pályát és 13 multiplayer variációt tartalmaz. A PS3 és az Xbox 360 esetében 18-an (a későbbiekben ez a szám időközben nőhet), a PC verzióban pedig 32-en játszhatunk egyszerre. Ezeket a számokat leszámítva COD4 mindhárom rendszeren azonos élményt nyújt: a módokat, a pályák kivitelezését, a vizuális megjelenést és a teljesítményt is beleértve. Mindennek a tetejébe a COD4 fantasztikusan fut. A konzolos verziókban láthatunk néhány lagot, de tapasztalatom szerint, ezek nagyon ritkán fordulnak elő és alig lehet őket észrevenni.

A COD4 mind a 16 pályája nagyon jó. Van köztük néhány kifejezetten nehéz is. Még kisebb pályák is eléggé terjedelmesek. Viszont ha nyolcnál kevesebben vagyunk a pályán, elég gyorsan kell mozognunk ahhoz, hogy a pályákat ne érezzük túl nagynak. Valamint érdekes respawn rendszer került a játékba. Ha respawnolunk, biztos helyre kerülünk, olyan közel egyik csapattársunkhoz, amilyen közel csak lehetséges. Tehát mi vagyunk az erősítés. Ha respawnolunk, általában a dolgok sűrűjébe csöppenünk - tehát nem kell bóklásznunk a pályán, hogy rábukkanjunk valamilyen akcióra. Ez nem mindig történik így, de csak a legritkább esetben kerülünk a világ másik végére, ha meghalunk.

A játékmódokban rengeteg lehetőség közül választhatunk. Van köztük megszokott deathmatch és team deathmatch, de számos cél- alapú módra is lehetőséget kapunk. Nekem a szabotázs a kedvencem. Ebben mindkét csapatnak saját bázisa van, a pálya közepére pedig egy bomba került. Célunk, hogy megszerezzük a bombát, elhelyezzük az ellenséges bázison, élesítsük, és addig őrizzük, amíg felrobban. Mivel lehet respawnolni, fergeteges csaták alakulnak ki a bomba birtoklásáért. Legalább 15 percbe telik, hogy legalább az egyik csapat célba érjen, mivel a bomba pozíciója és tulajdonosa mindig változik.

A cél-irányos módok mellett választhatunk néhány érdekesebbet is. A két legérdekesebb ezek közül az Old School és a Hardcore. Az Old School a klasszikus FPS multiplayerek szabályai szerint épül fel. Egy Uzi-val kezdünk. Fegyverek és egyéb dolgok kerültek a pályára. Osztályok nincsenek, viszont különböző perkek vannak a pályán szétszórva. Nagyobbakat tudunk ugrani, a fizikai tulajdonságok röhejes mértékig elnagyoltak. A Hardcore pont ennek az ellentéte. A HUD eltűnt a szemünk elől, a golyók valós sebzést okoznak (tehát többé-kevésbé egy lövés azonnali a halált jelent). Ebben az osztályunk és perkjeink is számítanak. Ezen kívül választhatjuk a két mód közül az Old Core-t, amiben mindkettő elemeit megtalálhatjuk - így még hatalmasabb és változatosabb élményben lehet részünk.

Legtöbbször a Hardcore - Old School párosítással fogunk a Team Deathmatch-ekben találkozni. De azért minden variáció jól működik a cél-alapú játékokban. Tehát páratlan lehetőséget kapunk az "unranked" meccsekben. A "rankingolt" meccsek miatt valószínűleg az IW playlisteket is fog készíteni. Tehát nem olyan lesz, mint a Halo 3, ahol minden második játék Shotty Snipers. Illetve reméljük. A pályák széles választéka és a módok, amik lehetővé teszik a karakteralkotást, több mint lényegesek.

Készüljetek fel a nagy csatára jó katonákhoz méltóan!

 Minden jog fenntartva.